A polietilénglikol egyfajta nemionos felületaktív anyag, általános polimer tulajdonságaival rendelkezik, és a nemionos felületaktív anyagok általános jellemzőivel is rendelkezik.
1. Felhőpont hatás
Egy bizonyos hőmérséklet elérése után a polietilénglikol oldat zavaros mikroemulziót képez. Az oldhatatlan polietilénglikol elzárja az iszappala pórustorkát, és megakadályozza a fúrófolyadék bejutását a formációba, így elszigeteli a fúrófolyadékot az iszappalától és stabilizálja a kút falát.
A zavarosodási pont alatti hőmérsékleten a polietilénglikol és a KCl vizes oldatai gátló hatásúak maradnak, mivel vegyületeik megakadályozzák, hogy az agyagrészecskék közvetlenül érintkezzenek vízzel, és megakadályozzák a pala hidratálódását és diszperzióját.
Ha a hőmérséklet magasabb, mint az oldat zavarosodási pontja, minél magasabb a hőmérséklet, annál több polietilén-glikol válik ki, és annál erősebb a gátló hatás az agyagrészecskék felületén lévő repedések betömésével.
Amikor a hőmérséklet csökken, a polietilénglikol teljesen feloldódik.
2. Az agyag adszorpciós tulajdonságai
A polietilénglikol adszorpciós képességét a hőmérséklet befolyásolja legnagyobb mértékben, a hőmérséklet emelkedésével az adszorpciós kapacitás növekszik.
Ha a zavarosodási pont hőmérséklete ez alatt van, akkor az agyag adszorpciós tulajdonsága hasonló a negatív és kationos polimer kezelőszeréhez. Ha a zavarosodási pont hőmérséklete magasabb, az agyag adszorpciós kapacitása a hőmérséklet emelkedésével nő.
3 Interfész tevékenység
Felületaktív anyagként a polietilénglikol rendelkezik a kritikus micellatömeg-százalékkal és határfelületi aktivitással, ami jelentősen csökkentheti az olaj-víz határfelületi feszültséget.
A hőmérséklet vagy a szervetlen sótartalom növelése szinergikus hatást fejt ki az olaj és víz határfelületi feszültségének csökkentésére
4. Poliolok és szerves makromolekulák közötti kölcsönhatás
A polietilénglikol jól kompatibilis, és különböző vízbázisú fúrófolyadék-rendszerekkel használható.
Ha szervetlen sók vannak jelen, a polimer vizes oldat viszkozitása kissé megnő.
A polialkohol és a szerves makromolekulák közötti kölcsönhatás határozza meg, hogy a polietilénglikol nem ionos oligomer, amely kompatibilis lehet különféle elektromos kezelőszerekkel.
5. Alacsony fluoreszcencia jellemzők
A 2%-os polietilénglikol fluoreszcencia szintjét fluoreszcenciaanalizátorral határoztuk meg. Ez jóval alacsonyabb volt, mint a fúrófolyadék-kenőanyag fluoreszcencia szintje.
